| Történelem |
|
A Muay története és kialakulása
A hiteles feljegyzések hiánya és a számtalan legendával fűszerezett szájhagyomány miatt a korai 20 században a Muay történetét nehéz papírra vetni. Éppen ezért ez a fejezet megpróbálja a lehető legpontosabb képet adni a Muay eredetével és kialakulásával kapcsolatosan, évszázadokra visszanyúlva. Ennek a küzdősportnak két formáját különböztetjük meg, a régit és az újat. A Muay Thai elnevezés a régi, az 1920-as évek korszakára vonatkozik, majd következett a kesztyűk, és egyéb nyugati boxban használt elemek bevezetése. Noha a "Muay" elnevezés az eredeti koncepcióra utal, időszakonként kiegészítésekkel módosultak. Például: Muay Kaad Chuek, Muay Luang, Muay Boran, stb. A mai küzdősport eredete (amit ma Muay Thai néven ismerünk) bizonytalan. Némely történetek szerint jelentős dél-kínai hatás(Shaolin) érte a Muayt a kereskedelmi útvonalakon keresztül, amely befolyással bírt eredetére és fejlődésére. Létezik egy rövid leírás, ami tényleges és valóságos képet ad arról, hogy milyen módon fejlesztették évszázadokra visszanyúlva. A legendákból és mondákból ma nehéz leszűrni a valóságot, így a Muay származtatásának időszaka tisztázatlan. Az egyik iskola gondolatai szerint a "Sanskrit mayva"-ból ered, ami azt jelenti "összetartozni, együttműködni". A hajat lófarokba kötötték, ami azt jelezte, hogy "egy csapattá alakultak", ami rendkívül fontos szempont a négy fő elem: a fejen lévő mongkol, a karon lévő praijed, az öklön kaad chuek, és a spirituális és szellemi varázsigék, amulettek használatához A Muay kétségtelenül nagyon jól fejleszti a harckézséget a testrészeket használva -a fejet,a könyököt, a térdet, az öklöt és a lábakat - kiegészítve fegyverekkel, mint például a lándzsa és a kardok (krabbi-krabbong), vagy anélkül. A csatákban mindet felhasználták- abban az időben a közelharc volt a jellemző-, a közösséget védték a betolakodók ellen. A különböző királyságok közötti gyakran előforduló agresszív területhódítások során, -ami a korábbi századokra volt jellemző- a harcosok tapasztalatokat gyűjthettek, amit később maguk is fel tudták használni a harcokban, és gyakorolták a táborokban. A Muay és a helyi templomok kapcsolata a kezdetekre tehető. A buddhizmus rendkívül hamar elterjedt bölcsőjéből, Indiából a környező területeken. A templom (wat) a szerzetesek közösségének számított, többnyire visszavonult katonák, magasrangú tisztviselők vagy nemesek voltak a lakói. Tanult emberek, akik a világi életben sikeresek voltak és elismertek. A helyi emberek elküldték fiaikat hogy e szerzetesektől tanuljanak, és a templomokban éljenek, ami ekkor a társadalomban központi szerepet játszott. Ez volt a helyaz emberek számára, ahol imádkozhattak, találkozhattak másokkal és ahol a hagyományaikat megtudták őrizni és ünnepelni. A templomoka művészetek házának is számítottak, és nemcsak vallási témákkal foglalkoztak, hanem a legkülönfélébb művészeteket, mint például a Muay-al is, ami a szerzetesek hadi tapasztalatai és szociál-pszichológiai ismeretei alapján jött létre, és amit az ifjak és a férfiak tanultak a közvetlen küzdelem művészeteként.
A harcosok Thaiföld szent madarának, - mely címerükben is található – a Garuda madár mozdulatait utánozzák a táncban. Testükön viselik ( karjukon: amulett, fejükön: mongkol) a madár tollazatát, melyet mesterük ad fel rájuk a mérkőzések előtt.
A tánc második része a Ram Muay, ami közvetlen a Wai Kruu után következik, A két ellenfél feláll, egymás felé fordulnak és elképzelik a harc menetét, amit jelképekben el is játszanak, Például a legismertebb mozdulat, amikor az egyik harcos nyilat lő a másik harcos felé. Ennek a harci táncnak másfajta a szerepe, ellazítja a testet és a szellemet egyaránt, segít a koncentrációban és lélekben felkészülni a küzdelemre Rendkívül fontos, hogy a mester és tanítványa megismerjék egymást gondolatait, s elméjük találkozzon. Régebben a győztes fél a mérkőzés végén újra előadta táncát, hogy kimutassa örömét és köszönetét. Ám ilyenkor bizonyos mozdulatokat kihagy, attól félve, nehogy gúnyos és sértő gesztikulációt tegyen a másik fél számára. Ma nem minden Thai Box versenyen viselnek fejdíszt és amulettet, mint ahogy harci táncot sem mutatnak be minden küzdelem előtt. Vallási hovatartozástól függően (pl. muszlim) nem imádkozhatnak más harcos szellemekhez segítségért. De az edző és versenyző közötti szellemi kapcsolat és a versenyző szellemi ráhangolódása mindig nagyon fontos marad, még ha egyszerűbb módon fejezik ki összetartozásukat. A Muay Thai tradícionális kellékei I. rész A Muay Thai talán legfontosabb tradícionális kelléke és egyik különlegessége, hogy a mérkőzéseket gyakran zene kíséri, amit „Pi Muaynak”ként emlegetnek. Thaiföldön élőben, míg itthon felvételről hallhatjuk a stadionokban.A harcot 4 hangszer kíséri: A „Pi Java”, vagy másnéven Jávai Klarinét őshazája India, ám a jávai (indonéz) lakosok szertartások alkalmával és a hadseregben a katonák harcszellemének fokozására egyaránt használják. Érdekes hangzásvilága miatt a thai-ok is alkalmazni kezdték a harc zenei kiséretére, igaz ma már egy jóval fejlettebb változatát használják az eredeti jávainál, ami megmagyarázza az eredetitől jóval eltérőbb formáját. Henger alakú, 2részből áll: a felső rész nagyjából 27cm hosszú, az alsó rész padig egy cintányér formájához hasonlít és kb. 10 cm hosszúságú. A thai hangszer keményfából készül és 7 hangnem lejátszására alkalmas. A „Klong Kaek” két fajta dobot foglal magába, az egyik magasabb,élesebb, a másik pedig mélyebb hangzású. Hosszuk 58 cm, felszínük nem egyforma nagyságú. A nagyobbikat „Narai”-nak hívják és 20cm-es átmérőjű,a kisebbet pedig „Nathan”-nek nevezik és csak 18 cm az átmérője. A dobok speciális anyaggal vannak borítva. A zenekarban mindig két dobnak kell lennie és a dobos az ölében tart és a kezeivel játsza az ütemet. A harmadik hangszer a „Shing”(cintányérok) vasból vagy bronzból készül, és ezek a cintányérok zsineggel kötik egymáshoz, s így elkerülik az esetleges hibákat. A hangszer nagy szerepet játszik az izgalom fokozásában. A ”Kong” egy másik fajta dob, ami dél-Thaiföldről származik és szintén segít növelni a harcos adrenalin-szintjét. Régen a leghíresebb játékos Mien Samak Siengprajit volt,aki Pi-játékos családból származott.Egyszer azt mondta, a Pi-Java játék legfontosabb eleme a fúvóka. Az a legjobb ha egyszerű száraz, pálmafa levélből készül. Öt tanítványa halt meg tüdőgyulladásban és annak szövődményeiben. Egy Pi-Java játékost nagy mértékben befolyásolja a harc üteme, intenzitása, és a klarinét hangjának varázsa.A legelső dal a játék során az ún. „Sarama ”dal, ami lassú ütemű, nyugodt és megfontolt. A dallam segít összpontosítani az ellenfélre, egyfajta meditatív légkört teremt a Wai Kruu harci tánc alatt. Amikor megadják a jelet a harc kezdetéhez, a „Chao Sen” nevű dalt kezdik el játszani, a többi mentben pedig a „Kaek Nang”-ot és a „Kaek Chao Chern”t szólaltatják meg. A Pi Java játékos a mérkőzés vége felé megmutatja minden tudását és más dalokat is eljátszik hangszerén, s így ösztönzi a harcosokat hogy minden erejükkel az utolsó másodpercig küzdjenek. |